Kanalas Alfréd álmát a plafonról megállíthatatlanul zuhanó fehér vakolat szakítja meg. Alfréd 25. életévébe lépett a múlthéten. Ez a nap is rutinszerűen indult számára, ahogy az összes többi, azzal a kivétellel , hogy most az elemi ösztönszerű gondolatai helyébe egy másik, erősebb, egzisztenciális szorongást kiváltó kényszeres gondolat férkőzött be. Új volt számára ez az érzés, de ahogy a hideg veríték szakadozva zakatolt a homlokán, felötlött benne az apja, Arnold idevágó tanítása, amit 10 éve egy nyüzsgő ebéd következtében bocsátott a család rendelkezésére. Arnold úgy tartotta, hogy kár az egyént a piacgazdaság húsba tépő őrlő malmába kényszeríteni 25 éves kor előtt, mert az az ember későbbi világfájdalmának és kiégésének otthont biztosító melegágya.

Arnold, ahogy a trambulin szerű sezlonyról robbanásszerűen felpattant, az órára meredt, melyen szomorúan konstatálta, hogy még csak 13:01 van. Szapora pulzusához kapott és az ajtaján beáramló cigaretta füstbe révedt, amit az ablakán beáramló júniusi fény tört meg. Azon tűnődött, hogy ez a nap most más, mint a többi, talán egy új, forradalmi változás van kialakulóban az életében. A szobából kilépve megindult cingár testével fegyelmezetlen, lomha léptekkel a konyha felé, ahol Arnold a példaértékű cigaretta elkészítésének tehetségét kamatoztatta. Az aktuális cigaretta elkészítésének záróakkordját a cigaretta töltő harsány, csattanó hangja adta. Ahogy fia a konyhaajtóhoz ért, rémült, merev pillantás ült ki az arcára. No nem azért, mert fia megjelenése egy végstádiumú dohányos tüdőbeteg fakó, élettelen kinézetét kölcsönözte, hanem mert a konyhaajtaján beáramló fény hiánya azt jelentette, hogy még távol a 15:00 óra, ami általában Alfréd jöttére jelzésértékűként szolgál. Ahogy ez az ellentmondás Arnold agyában gyökeret vert a következő kérdést intézte fiához.

Alfikám! Azt a megveszekedett zimankós hangya hátán vígan zenélő szőrtüsző mindenit! – Hát mi a hétszentség történt veled? – Mondtam, hogy hagyd azokat a csúnya drogokat! Alfréd egy mindenki számára magas hírértékű eseményt tudósító riportert megszégyenítő részletességgel tárta fel apja előtt öntudatra ébredésének első lépcsőfokát. Fater, úgy döntöttem ma változtatok korábbi életvitelemen és megalapozom az életem.. Majd folytatta példaértékű előadásmódját, amíg annak minden részlete körvonalazódott.Mivel apja lelkes autókereskedő volt, ezért büszkén fogadta fia ilyen irányú törekvéseit, hiszen ő is életkorának ebben a fázisában indította karrierjét.

Ahogy Alfréd a lépcsőház spirálszerű lépcsőin lavírozott az immáron magabiztos lépteivel, amit egy serkentő erős átitató fekete kávé alapozott meg, mozgását egy dermesztő női sikoly szakította meg. A 3-as számú lakás szokásos párkapcsolati veszekedése élénkítette a tömb egyébként is szomorú atmoszféráját. A nő barátja ugyanis fékezhetetlen szexuális falánkságával állandó veszekedési alapanyagként járult hozzá a nő fülsiketítő visításához. Ugyanis Lakatos Ármándó Zoltán csillapíthatatlan romantikus vágyat keltett a vele szembejövő nők lelkében, mivel sármos megjelenése és simogató bársonyos hangja minden nőben egy természetes addiktív kémiai hatást indukált, aminek nem tudtak korlátot állítani vagy megálljt parancsolni. Ahogy Alfréd hallgatta a végtelenségbe torkolló dialógusokat, korábbi, fékezhetetlen, önállósulásra ösztöntő gondolatait helyezte előtérbe és elfolytó, de itt-ott kiszabaduló koordinálatlan hangos nevetéssel értékelte a civakodást és hagyta el a tömböt.